Ha valaki azt mondja: „ottobrata romana”, azonnal az jut eszünkbe, hogy kellemes őszi napsütésben sétálunk Róma utcáin, és élvezzük az olasz „vénasszonyok nyarát”. A wantedinrome.com cikke szerint azonban a kifejezésnek jóval mulatságosabb gyökerei vannak, mint gondolnánk – és ezek egyenesen a szőlőskertekbe, lovas szekerekre és borral teli éjszakákba nyúlnak vissza.
A hagyomány eredetileg a vendemmia, azaz a szüreti időszak köré szerveződött. A rómaiak ilyenkor – vasárnaponként, olykor csütörtökönként – lovashintóra pattantak, és kivonultak a városfalon kívüli szőlőültetvényekre, hogy ott alaposan megünnepeljék az aratást. A program középpontjában természetesen a bő borkóstoló állt, de a lakomák sem maradhattak el: gnocchi, abbacchio (azaz bárány) és pacal kerültek az asztalra – máig kedvelt római fogások. A mulatságot zene, ének, tánc és különféle játékok tarkították, és az est rendszerint jócskán éjfél után ért véget.
Egyes történészek szerint ez a szokás egészen az ókori római Bacchanáliákig vezethető vissza, azokig az ünnepi lakomákig, amelyeket Bacchus, a bor istene tiszteletére rendeztek. Akár igaz ez, akár nem, annyi bizonyos, hogy a hagyomány a 20. század első évtizedeiig élénken élt. A kirándulók kedvelt célpontjai közé tartozott a Testaccio negyedben lévő Monte dei Cocci, valamint a Porta Pia, a Porta San Pancrazio, a Porta San Giovanni és a Ponte Milvio közelében elterülő szőlőskertek – helyszínek, amelyek ma már nagyrészt a város szövetébe olvadtak.
Aki szeretné megízlelni ezt a hangulatot, nem kell lemondania róla: 2026-ban is megrendezik az Ottobrata Monticianát a festői Monti negyedben. Az október 9–11. közötti háromnapos fesztivál élőzenével, előadásokkal, kiállításokkal és kulturális programokkal várja a látogatókat. Ez az egyik legszebb alkalma annak, hogy valaki ne turistaként, hanem igazi rómaiként élje meg az október eleji várost.
Ha tehát Rómában jár ilyentájt, érdemes beiktatni egy sétát Montiba – és talán egy pohár helyi borral is megünnepelni azt a régi hagyományt, amelyet egykor lovasszekéren, a városi élet forgatagától távolabb, a szőlők között éltek át a rómaiak.
