Torre Flavia egy kis természeti paradicsom Róma északi partján – egy védett rezervátum közvetlenül a Tirrén-tenger partján. A lagúnákkal, dűnékkel és strandokkal rendelkező vizes élőhely számos állat- és növényfajnak biztosít élőhelyet, különösen vonuló madaraknak, kétéltűeknek és hüllőknek. A látogatók kijelölt ösvényeken és pallókon keresztül fedezhetik fel a területet.
De ez a népszerű természeti oázis a túrázók, madármegfigyelők és természetfotósok körében egyre inkább ellepik a nemkívánatos lakók: a környéken terjednek az harapóteknősök (Chelydra serpentina) – egy invazív faj, amelyet a világ egyik legveszélyesebb teknősének tartanak. Eredetileg az Egyesült Államok északi részén őshonosak, de egyre gyakrabban látják őket Olaszországban, különösen Róma környékén – ezt a helyzetet az enyhe éghajlat segíti elő. Két ilyen példányt nemrég fedeztek fel a Torre Flavia természetvédelmi területen.
Az állatok könnyen felismerhetők: robusztus páncél, hosszú, fűrészes farok és rendkívül hajlékony nyak, amellyel villámgyorsan tudnak harapni. Éles, csőrszerű állkapcsuk erőteljes harapásokat tesz lehetővé, amelyek súlyos sérüléseket okozhatnak. Biztonsági okokból tilos ezt a fajt háziállatként tartani.
A hosszú, hajlékony nyak gyors és erőteljes támadásokat tesz lehetővé. Szélsőséges esetekben egy állat leharaphatja az ember ujját – ami jelentős kockázatot jelent, különösen mivel a fajt gyakran összetévesztik az ártalmatlan őshonos teknősökkel. Ezek az állatok, más néven „gyilkos teknősök”, akár 15 kilogrammot is nyomhatnak.
Az elmúlt években számos példányt fogtak be. A szakértők feltételezik, hogy az állatok most szaporodnak a vadonban.
„Az évek során több mint 25 példányt fedeztem fel. Elsősorban Róma környékén, de a központibb régiókban is megtalálták őket” – jelentette Andrea Lunerti hüllőszakértő.
„Ezeket a teknősöket, akárcsak más egzotikus állatfajokat, gyakran külföldön vásárolják. A turisták gyakran hozzák vissza őket Olaszországba távoli országokba tett utazásaik után. Amikor az emberek rájönnek, mennyire igényesek ezek a húsevő állatok, különféle módokon próbálnak megszabadulni tőlük” – mondja az 56 éves férfi, aki évek óta vadon élő állatokkal, különösen veszélyes vagy invazív fajokkal dolgozik. „Gyakran szabadon engedik őket a vadonban. De az emberek nem gondolnak arra, hogy milyen károkat okozhatnak, ha szabadon engedik őket.”
Lunerti példaként hozozz fel egy esetet Róma Monteverde negyedében: egy nagy harapóteknőst engedtek be egy lakópark szökőkútjába. „Az állat páncéljának átmérője körülbelül 65 centiméter volt, és képes volt levágni egy emberi ujjbegyet” – számolt be Lunerti. Egy gyermek, aki rendszeresen játszott a szökőkút szélén tudtán kívül, veszélybe sodorta magát – az eset jól végződött, mert az apa időben elzavarta az állatot. A teknőst pedig eltávolították a szökőkútból.
Torre Flaviában az állatokat először parkőrök vették észre. Míg az egyik példányt a csendőrök fogták el, egy másik a közelben, egy ösvény mentén bukkant fel. Feltehetően az állatok a hőmérséklet emelkedésével elhagyták búvóhelyüket a sűrű nádasban, és melegebb területeket kerestek. Egy Sabaudia közelében található különleges rezervátumba viszik őket, amely veszélyes és tiltott állatfajoknak ad otthont.
Corrado Battisti, a rezervátum vezetője úgy véli, lehetséges, hogy az állatok a vadonban születtek – talán egy szabadon engedett nőstény utódaiként. Ebben az esetben ők lehetnek az első generáció, amely önállóan szaporodik a rezervátumon belül. Természetes ragadozók nélküli invazív fajként az őshonos fajokkal versengenek a táplálékért és az élőhelyért.
A harapóteknősök képzett vadászok is: nyelvükkel képesek zsákmányt, például halakat, madarakat vagy más hüllőket csalogatni, majd villámgyorsan elkapni azokat. A hatóságok ezért határozott figyelmeztetéseket adtak ki, hogy ne közelítsék meg őket. „Ezek a fajok veszélyesnek tekinthetők az emberre és a közbiztonságra, ezért tilos háziállatként tartani őket” – figyelmeztet Battisti. Mindenkit, aki harapóteknőst talál, arra kérnek, hogy azonnal jelentse a hatóságoknak.














