A tudósok szerint a rómaiak tudatosan keverték úgy a betont, hogy abban mészkő keletkezzen. Ez a megfigyelések szerint kijavítja a keletkező repedéseket, így a víz nem tud befolyni a réseken.

A „Mit adtak nekünk a rómaiak?” kérdésre a Brian élete óta pontosan tudjuk a választ, de azt nem árultak, hogy hogyan készítették el azt a betont, ami a mai napig ámulatba ejti a tudósokat. A 2000 éves szerkezeteknek nincsenek olyan problémáik, mint a modern változataiknak.

A római beton megalkotásának pontos módját évszázadokon át rejtély övezte, azonban a kutatóknak most sikerült laboratóriumi körülmények között megalkotni annak tökéletes mását.

Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) kutatói egy érdekes plusz összetevőre bukkantak, amikor mintákat vettek az olaszországi Privernónál található Privernum régészeti terület falaiból. A tömbökben ugyanis néhány milliméteres mészcsomókra bukkantak.

A Science Advances című tudományos lapban megjelent cikk szerint

a római beton döntő összetevője a puccolán lehet. Ez egy reaktív vulkáni por, ami Nápoly mellett, a Vezúv közelében fekvő Pozzuoli városából származik.

A beton előállításának közismert módszere, hogy a kalcitot vízzel keverik, így hidratált égetett mész jön létre. Ezt aztán puccolánnal és még több vízzel keverték el. Egy alternatív módszer azonban az úgynevezett száraz keverés, amikor az égetett meszet közvetlenül a vízhez és a puccolánhoz keverik anélkül, hogy először hidratálnák azt. Emiatt rögös darabok maradnak benne, amit mészkőként ismerünk.

A kutatók azt találták, hogy a Római Birodalom területén talált betonban ilyen mészkövek vannak.

Az amerikai Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatói érdekesnek találták ezeknek a jelenlétét. Bár ezek más módon is kialakulhatnak – például, ha a betont nem megfelelően keverik össze –, ám az, hogy mindenhol jelen vannak, azt jelenti, hogy ez egy tudatos betonkeverési módszer volt.

Mindez azért is izgalmas, mert az ilyen módszerrel elkészített beton képes megjavítani önmagát. A betonon idővel repedések keletkeznek, amelyeken át a belsejébe folyhat a víz, ám a benne lévő mészkővel érintkezve újra kristályosodni kezd.

A tesztek során kiderült, hogy a szárazkeveréssel előállított betonban mesterségesen létrehozott repedések vízzel, például esőcseppekkel történő érintkezés után idővel begyógyulnak. A repedés magától bezárult, és két héttel a megjelenése után már nem folyt bele a víz.

Mivel a betongyártás a globális szén-dioxid-kibocsátás 7 százalékáért felelős, az ilyen módon előállított betonnal ezt jelentős mértékben lehetne csökkenteni, ugyanis nem lenne szükség annyiszor javítani.