A Rómától mindössze egy órányira északra, a Lago di Bolsena közelében fekvő, jó állapotban fennmaradt középkori város, Viterbo most még egy okkal több, hogy vonzza a látogatókat, különösen azokat, akiket lenyűgöz Dante és az Isteni Színjáték.
A költő halálának 700. évfordulója alkalmából, amelyet tavaly ünnepeltek, Viterbo új sétaútvonalat indított, amely az Isteni Színjátékban említett, Viterbóhoz kapcsolódó helyek és alakok némelyikét követi nyomon.
A városközpontban szétszórt kilenc, a nevezetességek helyét jelző tábla négy nyelvre lefordított képeket és leírásokat tartalmaz, valamint egy QR-kódot, amellyel további információkat olvashatunk okostelefonunkon.
Viterbo leginkább arról ismert, hogy a 13. században két évtizedig a pápaság székhelye volt – olaszul „la città dei papi” néven emlegetik. Dante öt pápát említ az Isteni Színjátékban, akik vagy Viterbóban éltek, vagy ott temették el őket.
Viterbo történelmi központja az egyik legjobban megőrzött Közép-Olaszországban. A régebbi épületek (különösen a templomok) közül sok az ókori romokra épült. A Palazzo dei Papi a város egyik fő látványossága, mivel a pápaság székhelye volt; Rómában a bajok idején vidéki rezidenciaként vagy menedékként is szolgált.
A leghosszabb pápaválasztó konklávé is Viterbóban történt,1268-ban két év, kilenc hónap és két napon át tartott. A bíborosok azt követően sem tudtak megegyezni az új pápa személyéről, hogy drasztikusan csökkentették élelmiszer adagjukat, ennek ellenére a szükséges kétharmados többség nem jött létre. Csak miután a feldühödött lakosság megkezdte a választási helyiség tetejének elbontását, az őszi viharos esőzés miatti félelmükben 1271 szeptemberében a bíborosok megegyeztek X. Gergely személyéről.
Viterbótól nyugatra számos forrás található, amelyeket gyógyító hatásuk miatt ünnepelnek, és amelyeket már az etruszk és római idők óta használnak. A leghíresebbek közé tartoznak a „Bulicame”, azaz a bulicame, azaz a bugyogó hely néven ismert termálforrások, amelyek hírneve még a száműzött Dante fülébe is eljutott. Az Inferno 14. énekében írta le őket.